Oldal kiválasztása

Faragott múlt avagy

múltunkban a jövőnk?

Az igazság odaát van, mondják, de…
Egy nemzetnek ismernie kell a múltját, a történelmét, hogy nemzet maradhasson.

Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy a múltban kell élni, hanem sokkal inkább azt, hogy a múlt ismerete segít meglátni az utat, melyen egy nemzet jár. Ebből fakad
a nemzeti, vagy kollektív öntudat.

Te is egy nemzet része vagy! Részese ennek a kollektív öntudatnak. Vagy nem?

Mit tehetnék én, mit számít egyetlen ember, mondják egyesek. Mit számít? Gondold csak el, ha agyunk sok-sok sejtje amik “összedolgozása” hatátozza meg a döntéseinket, érzéseinket, tetteinket, vagyis magunkat, azt mondaná, én csak egyetlen sejt vagyok, mit is tehetnék én…. brrrr…. rossz rá gondolni is.

Te is, én is, ilyen kis sejtek vagyunk a nemzet kollektív tudatában. Tennünk kell a dolgunk a nagy egész részeként. Emlékeznünk kell múltunkra is, hogy legyen jövőnk.
Mindenki a maga módján, hisz úgy működünk, mint az agysejtek. Minden sejt kapcsolatban van több másikkal és hatással van rá.
Neked is vannak barátaid, akikkel találkozol, akik járnak nálad és amit teszel, ilyen, vagy olyan formában hatással van rájuk. Akár, ha felteszel egy szép függönyt az ablakodra, akár, egy címert a szobád falára, ha meglátják, ötleteket adsz nekik és érzéseket. Ök pedig ezt tovább adják…. És már működik is…

Én is ezt próbálom a faragásaimmal. Hisz eleink művészete, élete, nem szólt másról, mint a becsületről, a szeretetről, az összetartozásról, a hitről.
A
z életről. .
Ezeket az érzéseket próbálom megőrizni, mert ezekre szükségünk van.

A fába faragott múlt a jelenben is üzen!

Csak meg kell tanulni “hallani” ezeket az üzeneteket.
Egy ilyen “faragott múlt”, egy faragás például, jelent neked valamit?

Falióra - faragott nagycímer Magyarországon- kontúrvágva a koronát tartó nőies angyalokkal

Falióra – faragott nagycímer Magyarországon- kontúrvágva a koronát tartó angyalokkal

Engem nem hagy hidegen…

Gondolom te is így vagy vele. Biztos van otthon néhány olyan apróságod, amikkel a barátaidnak, ismerőseidnek, rokonaidnak, a “kapcsolódó sejteknek” átadod az “információt”
Valahogy, mintha megnyugvást adna, hogy ezt tudod tenni. Nem igaz?

Aztán egyszer csak látod, hogy ő is ezt teszi, kimondatlanul, csak az érzés miatt.
Nos. Ezért érdemes. Nem?