Ezeknek a méheknek a tudása hiányos!
Félretanították őket a méh iskolában. Bár ezen talán nincs is mit csodálkozni.
A méh iskolák azt tanítják, ami a legfőbb, puhos poszméhek érdekét szolgálja.
Nem tehetnek mást, különben nincs támogatás, nem lesz téli cukoretetés.
Így formálódik át szépen lassan a méhkas kollektív emlékezete.
Generációról generációra tanítják a hülyeséget és mivel mindegyik dolgozó méh ezt tanulja, szép lassan el is hiszik. Azt hiszik majd igaznak, amit mások szeretnének, hogy igaznak higgyenek.
Először, csak egy-egy sejtet hagynak el a keret széleinél, majd szépen lassan egész részeket szakít el a tan hite.
Végül ott áll majd a keret üresen, kihasználatlanul, holott a méheknek csak annyit kéne tenniük, hogy birtokba veszik.
Ahogy régebben mindig is tették.
Persze ki emlékszik már arra…..
És itt említeném meg a méhész felelősségét.
Mert az igaz, hogy a méh iskolákban átnevelés folyik.
De azok a méhek nap, nap után, az iskola végeztével hazarepülnek.
És otthon mi történik??
Semmi!!
Miért van csönd?
Miért hagyja a méhész, hogy a méhecskéi ne merjenek a régi területekre ránézni se?
Miért nem nyitja ki a száját és magyarázza el nekik, hogy az is az övék?
A család… izé a méhész hallgat. És ezzel hibát követ el, amivel szintén a puhos poszméhek érdekeit szolgálja. Csak nem fogja fel.
De fel a fejjel!
Van még méhész, akinek a méhei az egész lépet használják, mert nem mentek LÉPRE. A méhész résen volt.
Odafigyelt, hogy a suliból hazarepülő méhecskék, ne csak lógjanak a keret hálóján mesterséges magányban, hanem zümmögjenek egymással, zümmögjék el a meséket amiket bábként hallgattak.
És a suttogó zümmögés ereje csodákra képes.
Mert hiába próbálják őket a méhsuliban elbutítani, ők szabadon repülnek haza a suli után a mesék erejével a potrohukban és
Hiszik, Tudják, hogy az egész méhkas az övék.
S míg vannak ilyen méhkasok addig reménykedhetnek a méhészek is, hogy lesz mit fedelezniük….
Itt a vége fuss el véle.
Minden hasonlóság vélt, vagy valós eseményekkel, történésekkel, folyamatokkal NEM a véletlen műve.
Hanem a szorgos méheké.
Nyomj egy lájkot, ha szerinted igaz a mese!
Nagyon jó ez a “mese”…elgondolkodtató. A méhészek mi magunk is lehetünk és nem kell mindent rábíznunk azokra akik a mi “méhecskéinket” tanítják…..a múltunk nem szégyen sőt!!!!! Ezt kellene már minden magyar embernek megértenie…